Ebben a modulban az eddig elért eredményeimről szeretnék nektek írni.
(WARNING! Unalmas részek következhetnek!)
KEZDETEK KEZDETE
Megszülettem valamikor '96-ban 2500 grammal, ami még kevésnek is számít. Viszont ez a "kevésség" nem tartott sokáig. Elég hamar elkezdtem hízni (bár pontosabb adatokat nem tudok). Körülbelül 8 éves koromra már a 60-as kilókat tapostam. Ekkor elmentünk a Heim Pál nevezetű kórházba, ahol kiderült, hogy már most el van zsírosodva a májam, magas a vérnyomásom, stb. (minden, ami az elhízással jár). Azért ez elég durva egy gyermeknél, nem? Akkor még nem fogtam fel, hogy ezek mit is jelentenek, csak azt tudtam, hogy valami nem jó. És tényleg nem volt jó, de nagyon nem. Elég radikális diétára lettem kényszerítve, és mozgásra. Konkrétan szinte csak csirkemellet ettem kukoricás és/vagy borsós rizzsel (nemrég megtaláltuk az akkori diétás naplómat, vagy mit, és nagyon meglepődtem, hogy kibírtam, hogy olyan keveset ettem). Sokat szobabicikliztem, izzadtam ám rendesen, és a diéta+edzés kombónak meglett az eredménye. Szépen lefogytam, persze mehetett volna még tovább is pár kilót, de abbahagytam. Egyébként olyan családban éltem kiskoromban (nagyszülőkre gondolok), ahol mindenki szeret(ett) enni, így hát én is ezt láttam mindig.
Tehát a diéta, avagy az életmódváltás már elég korán részt vett az életemben.
Egy valamit soha nem felejtek el, ennyi maradt meg a diétás részből: nem tudom már hányadikos lehettem, de éppen osztályfarsangot tartottunk (btw, elég rendesen tartottam a diétát, sosem szegtem meg, máig nem értem, hogy volt akkor ekkora akaraterőm az egészhez), és ugyebár mindenki hozott be édességeket, hogy majd azt megeszzük. Én természetesen nem ehettem semmit, és elkezdtem sírni. Igazságtalanság, miért pont én, miért nem lehet más, miért nem ehetek, stb., ilyen gondolatok jártak a fejemben (gondolom én...). Elmenekültem egy sarokba az akkori iskolámban, és csak sírtam, és sírtam. Odajött hozzám az osztályfőnököm, és megnyugtatott.
Azt hiszem, ennyi a kezdetekről.
A NAGYOBB FORDULÓPONT - 2013
Talán 2012 végén találtam rá (nem akarok nagyon reklámozni, de azt hiszem érdemel ennyit, ha már ilyen sokat segített nekem) a LifeTilt-re, vele együtt ugyebár Tomira is.
A szüleimmel megbeszéltük, hogy találkozunk vele. Ekkor még nem tudtuk, hogy mennyibe is fog ez kerülni. Hát nem gyengén meglepődtünk, mikor megtudtuk az árát :D de végül belementek (természetesen én is adtam bele valamennyit).
A programot, amit 2013 februárjában indult, 129 kilóval kezdtem el. Voltam orvosi vizsgálatokon is, mivel az is benne van az árban, és kiderült, hogy IR-es vagyok, azaz inzulinrezisztenciám van. Szép dolog egy 17 éves lánynál, nem?
2013 januárjában találkoztam vele. Februárban kezdtük a programot. Elvileg 36 edzést tartalmazott volna a program, de nem fejeztük be. Nem akarom leszavazni Tomit, de ő magyarázott arról, hogy rendszeresség így meg úgy, mégis voltak olyan hetek amikor "bocs, ma nem jó, holnap se, á, legyen inkább jövő hét", illetve a szabadtéri edzésekből maradt még hátra egy jó pár. De úgy voltam vele, hogy nem érdekel, menni fog az magamtól is (aha, persze...), ha már ő képtelen arra, hogy betartsa azt, amiben megegyeztünk. Nem tudom pontosan meddig csináltam vele a programot. Azt tudom, hogy májusban már nem edzettem, abbahagytam.
Onnantól kezdve már csak hébe-hóba mentem el edzeni, körülbelül havi kétszer-háromszor, de volt olyan hónap is, amikor semmit nem mozogtam.
Nem mellesleg anno, mikor még olyan 70 kg körül voltam, akkor capoeiráztam, kb 2 évig. Nagyon hiányzik, igazából már nem tudom miét hagytam abba.
Tehát... pár hónap alattt lefogytam kb. 30 kilót, aminek örültem is meg nem is, mivel nagyon sokáig nem láttam semmiféle változást (ITT egy kép a fejlődésemről, may be triggering). Tudom, undorító voltam, illetve vagyok is.
Az elmúlt fél évben 92 kg volt a legkisebb súlyom, de ezt nem sokáig tudtam tartani.
Ma (április 7.) reggel 99-et mutatott a mérleg (szenthabakukk).
|