Szerintetek voltam annyira ügyes és okos, hogy elkezdjem?

Megsúgom: nem. Kurvára nem ^^

Bár az is tény, hogy szombat este szülinapozás közben lesérültem. Lövésem sincs, hogy mit csináltam (igen, enyhén illuminált állapotban lehetett engem megtalálni a Kopaszi gáton), de alig bírtam ráállni a műtött lábamra. Ma már jobb a helyzet, csak picit fáj. Most az a bajom, hogy a másik lábamra sántítok - szintén nem értem mitől.

Nem merek belekezdeni a Lifetiltbe.... szánalom. Félek, hogy nem fog menni, hogy beleölök ennyi pénzt, és fel fogom adni, vagy ha végig is csinálom, utána kezdődik minden előről. A falásrohamok, az edzés hiánya, a lustaság, és nem utolsó sorban a siránkozás. Nem, nem akarom egyiket sem újra, bár nem mintha most nem ugyanezt tenném már hónapok óta.

Sírok mindenkinek, hogy milyen szar így:
nem kapok levegőt már normálisan
séta közben alig bírok beszélni
felfelé nem tudok menni
hamar kifáradok
izzadok
stb.

ÉS? MÉGSEM TESZEK ELLENE SEMMIT HOGY A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG ENGEM.

De változ(tat)ni fogok! Ezt meg tudom ígérni, csak idő kérdése....
Ma írok Tominak, mindjárt, csak befejezem ezt a posztot, és leírom neki, hogy hétfőtől mehet a dolog. Remélem addigra minden rendbe jön.
Ma nem írok Tominak, mert 3-án megyek tetováltatni, és azután az edzéssel várni kell (minimum) 5 napot (de én érzem) a tetkós csaj szerint, de azt is mondta, hogy majd személyesen megbeszéljük  ezeket.

Oké, elment a kedvem a bejegyzésírástól, folyt. köv. majd.
Puszi.
 

Igen, már több, mint egy hónapja nem jelentkeztem.
Ennek egyetlen egy oka van : 
Rohadtul nem foglalkoztam ezzel az egésszel, amit bánok is, hisz egy hónap alatt már rég fogyhattam volna egy pár kilót. Na mindegy, már elmúlt.

Rájöttem valamire. Egyedül nem megy. Pedig tudom, hogy az egész csak rajtam, és az akaratomon múlik, de képtelen vagyok rá. Nekem segítség kell. Az, hogy valaki unszoljon, hogy velem együtt eddzen, vagy legalábbis az, hogy ott legyen és mondja, hogy mit hogy kéne.

És mivel így gondolom, így érzem, ezért úgy döntöttem, hogy a ballagási pénzem egy részéből befizetem magam egy újabb LifeTilt programra. 

Félek. Nagyon.

Tudom, hogy kín-szenvedés lesz az egész. De muszáj. Ugye a bal oldali sávban azt írtam, hogy már 98,5 kiló vagyok.... hát, khm. Már 104 lettem.

Múlt hét szerdán meglett az első tetoválásom, 18 éves korom előtt, és ennek volt egy feltétele anyám részéről (apám leszarta), mégpedig hogy ha begyógyult a tetkóm, akkor nekiállok edzeni, s diétázni. Hát ez sem jött össze, mai és tegnapi "alap-kajálásomon" kívül megettem 2 doboz 450 grammos fagyit, egy csomag chipset, egy crasssh-t vagy mit, banánt, ésatöbbi. Ja meg voltam egy szülinapi "bulin" is, ahol volt linzer, hát, a fél dobozt én ettem meg kb.

Vasárnap lesz az én születésnapom. Természetesen lesz torta, egyik barátnőm süt nekem Hullócsillagot, fogunk inni is elvileg elég rendesen (ugye a piákban is nagyon sok ch van).

Egyébként barátomtól már megkaptam a szülinapi ajándékom egy részét, mégpedig A könyvtolvaj című könyvet. Filmben már láttam, és nagyon megtetszett, meg akartam venni, de ő azt mondta (evvel lelőve a "poént"), hogy ne merészeljem megvenni.:D Azt mondta, kapok még hozzá valami "lábjegyzetet" is. Kíváncsi vagyok tényleg kapok -e (most kérdeztem meg, azt mondta, még csak a fejében van, de formálódik:D).

Elvileg júni 3-án meglesz a következő tetoválásom, bár még anyámat rá kell vennem valahogy, még ha addigra el is múlok 18. Ez a terv, kicsit élénkebb színekkel, szebb virágokkal, és alul a 3 szem nélkül :) Nagyon várom már, hogy meglegyen! Bár a fájdalomtól naaaagyon félek :D

Hétvégén a barátomnál voltam, vett nekem 2 tábla 300 grammos Milka csokit, én vettem 3 csomag gumicukrot, volt náluk burgonyakrokett, vettünk csokis kalácsot, amit vajjal ettem, stb.
(kurvaéletbe khm)
Tehát megint  elrontottam, bár ez várható volt (azt hiszem).

Itt fekszem az ágyban, írva ezt a bejegyzést, és rohadtul szánalmasnak érzem magam. Nézegettem videókat lefogyott emberekről, motiváló képeket, és hallgattam rádióbeszélgetéseket a fogyásról, életmódváltásról, edzésről. Miért nem adnak ezek nekem erőt? Tökre úgy állok hozzá pedig, ahogy az egyik csaj, aki azt mondja a videóban, hogy bárki meg tudja csinálni, csak akarni kell. Igen, akarom, csak képtelen vagyok tenni érte.

Ugye milyen hülye vagyok?

Kösz, ne válaszolj rá, tudom én magamtól is. Nehéz felemelni a seggem az ágyból, vagy a gép elől, és én alapból olyan ember vagyok, akinek kín szenvedés belekezdeni valamibe (még ha az az életemet is jelenti), illetve folytatni azt.(szánalomszánalomszánalomúristen)

Éppen Family Guy-t nézek, egyébként nem szeretem, a South Parkot jobban preferálom, bár hülyeség mindkettő, de azt hiszem a SP jobb. Az ő életük is ugyanolyan szánalmas, mint az enyém, talán azért utálom és szeretem egyiket s másikat. Persze vannak bennük viccek is.

Amióta együtt vagyok a barátommal, azóta híztam leginkább. Elkényeztet ilyen téren (meg amúgy is), elvisz kínaizni, ha náluk vagyok, akkor készül mindig valamivel, aranyos gesztus, nem? Hát, ezentúl nem így lesz. Megmondom neki, hogy halálosan komolyan gondolom most ezt, és segítsen. Ha szeret, megérti, nem? De.

Nem mellesleg elmondanám, hogy honnan is az elhatározás. Egyetlen egy egyszerű és "nagyszerű" oka van, mégpedig : Ha jól emlékszem, december 19-én volt a szalagavatónk (igen, most fogok érettségizni), és erre lett készíttetve egy kosztüm, amit ugyebár ballagáson is fel kell(ene) venni. Nos, én "csak" 3-4-5 kg-ot híztam azóta, de kihíztam azt a rohadt ruhát. Nem is kevéssel. Körülbelül 5 centi hiányzik, hogy összeérjen a szoknya, és már a blézer is eléggé feszül. Sajnos ha én elkezdek hízni, az nagyrészt hasra megy. (fújdeutálom)

Pedig nekem az volt a célom, hogy mire jön a ballagás, új ruhát kelljen csináltatni. Hát, ez nem jött össze.

Egészséges életmód rulez: Asszem ma nem fekszek le aludni, még nagyon sokat kell tanulnom, ma töri vizsga, és anyám zsarol, hogy ha nincs meg a kettes minimum, akkor ballagásig (30-a) elfelejthetjük, hogy találkozunk a barátommal, Z-vel. Egyetlen tételt tudok jól, egynek tudom a felét, és kettőből tudok valamennyit, amivel talán megvan a kettes. Tehát még van hátra 2 ismeretlen tétel, + 2 amit még jócskán át kellene nézni. 

Menni fog, tudom, érzem. Mert meg tudom csinálni. Csak kibaszottul lusta vagyok. Ha nem lennék az, akár ötös is lehetnék mindenből (kivéve matek).

Na pá, megyek tanulni!

Az addig oké, hogy anyukám megcsinálja nekem az ételeket, szendvicseket készít, főz, stb., de nekem kellene betartani azt, hogy ezeket "jó sorrendben" egyem meg, jó időben, illetve ne egyek félre.

Nehéz. Nagyon nehéz. Még talán az edzésnél is nehezebb. Sokan nem tudják, milyen ételfüggőnek lenni. Igen, annak tartom magam, mégha nem is olyan súlyosan, mint egyesek. Függöm az ételtől, és ezen kellene változtatni. Ha jó kedvem van, eszek. Ha rossz, akkor is. Ha nincs semmilyen kedvem, szintén csak eszek. Tehát mindegy, mi történik, jó,  vagy rossz, akkor is úgy érzem, ennem kell, különben megőrülök. Nálam nincs olyan, hogy ha mély depresszióba esek valami miatt, akkor nem kívánom az ételt. Sajnos nincs... 

Hogy mit ettem eddig ma? Rohadt sok mindent.
Anya megcsinálta reggelire az egy, ebédre a két szendvicset, illetve tízóraira megpucolta a 2 db répát. Ez mind szép és jó, valakinek elég is lenne, de nekem nem az. Utálom, hogy ennyire nincs kitartásom ilyen (meg amúgy semmilyen) téren. Ezeket ugye minimum 2-3 óra elteltével kellett volna külön-külön megenni (kivéve az ebédet, ugye azt egybe), én viszont megettem 2 szünet alatt. Mikor hazaértem, bevágtam még 4 müzlit (2 cukormenteset, és 2 csökkentett cukrosat), egy szelet jó nagy FEHÉR kenyeret, illetve kisebb édességeket. (negro, 1-2 kocka csoki....) Ja meg egy Danone Activiát.

Furcsa, mert pont azért csináltam ezt az oldalt, hogy erőt adjon az, hogy valaki olvas, és ne valljak kudarcot. Ehhez képest mégis hol tartok? Már első nap bezabálok minden sz.rt. Mert még ha legalább diétás dolgokat ennék, akkor még nem érezném magam ennyire szarul emiatt.

A másik furcsa dolog, hogy ha eszek, akkora bűntudatot, és lelkiismeretfurdalást érzek, hogy az nem igaz. És nem csak a nemdiétás dolgoknál, hanem annál is, amit szabad lenne enni. Kérdem én, akkor hogy a p.csába van az hogy mégis zabálok folyton????

Update! Találtam egy lányt, aki edzene velem. Igaz, hogy ő reggel 6-ra jár munka előtt, és egy órára tőlem, tehát fél 5-kor kellene kelnem minimum, de én azt gondolom, hogy megéri. :)

Nem lesz könnyű, nagyon nem, de ígérem minél hamarabb kaptok képet a változásról. :P

Tudom, nem erről szól az oldal, de mégis úgy gondolom, ez is hozzám tartozik, és muszáj leírnom. 
Utálom, hogy ilyen a kapcsolatom a szüleimmel. Se egy puszi, se egy ölelés, sőt néha még egy sziát sem vágunk oda egymáshoz. Hogy köztük mi van, azt nem tudom, mert én mindig elvonulok a szobámba, rájuk hagyva a dolgokat. Tök rossz, mikor mások mondják, hogy "a család a minden", meg egyéb ehhez hasonló kijelentések. Nálam nem. Számomra szinte nem is létezik a családom. Legalábbis a közeli család. Mindegy, nem is olyan lényeges.
(Ezt még tegnap kezdtem el írni...)

Még mindig, ma sincs túl jó kedvem. Úgy látszik anyám könnyen felejt, hát én nem. 17 év sérelmét nem lehet egy-két nap alatt helyrehozni, sőt, úgy gondolom, hogy ezt évek alatt sem lehetne.

Térjünk át arra a témára, amiről az oldal is szól(ni fog). 
Van egy edzéstervem, amit edző állított nekem össze, de tegnap olvasgattam, és arra az elhatározásra jutottam, hogy először inkább csak kardiózni fogok, hiszen a fogyás a cél. Izmosítani, szálkásítani ráérek majd később is (a'sszem).
98 kiló k.va sok. Főleg, hogy ma reggel már 99-et mutatott a mérleg. Tudom, hogy nem mérlegre kell edzeni, hanem tükörre, de az mégis ad valami kiindulópontot.

Most is iszom a kávémat. Természetesen tele cukorral, mert mire eszembe jutott, hogy mától diétázom, addigra már beletettem jó sokat, (pff) kiönteni pedig nem akartam, így hát megittam. Mindegy, elcsesztem, innentől figyelek. 

Ma, ha minden jól megy, elmegyek edzeni. Ellipszis trénerezek majd, megpróbálok egy órát. Bár eddig csak húszon valahány perc volt a rekordom, de szeretném ezt megdönteni, legyőzni önmagam. Csak úgy ér valamit az egész (szerintem), ha sikerül átlépni a saját határaimat, minél tovább feszegetni a tűrőképességemet.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Majd még jelentkezem.

Ja, és ne számítsatok naponta posztra, csak körülbelül hetente. Vagy ahogy kedvem tartja.

'Ja és' 2: Elkezdem írni az 'Eddig...' című modult.