Szerintetek voltam annyira ügyes és okos, hogy elkezdjem?

Megsúgom: nem. Kurvára nem ^^

Bár az is tény, hogy szombat este szülinapozás közben lesérültem. Lövésem sincs, hogy mit csináltam (igen, enyhén illuminált állapotban lehetett engem megtalálni a Kopaszi gáton), de alig bírtam ráállni a műtött lábamra. Ma már jobb a helyzet, csak picit fáj. Most az a bajom, hogy a másik lábamra sántítok - szintén nem értem mitől.

Nem merek belekezdeni a Lifetiltbe.... szánalom. Félek, hogy nem fog menni, hogy beleölök ennyi pénzt, és fel fogom adni, vagy ha végig is csinálom, utána kezdődik minden előről. A falásrohamok, az edzés hiánya, a lustaság, és nem utolsó sorban a siránkozás. Nem, nem akarom egyiket sem újra, bár nem mintha most nem ugyanezt tenném már hónapok óta.

Sírok mindenkinek, hogy milyen szar így:
nem kapok levegőt már normálisan
séta közben alig bírok beszélni
felfelé nem tudok menni
hamar kifáradok
izzadok
stb.

ÉS? MÉGSEM TESZEK ELLENE SEMMIT HOGY A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG ENGEM.

De változ(tat)ni fogok! Ezt meg tudom ígérni, csak idő kérdése....
Ma írok Tominak, mindjárt, csak befejezem ezt a posztot, és leírom neki, hogy hétfőtől mehet a dolog. Remélem addigra minden rendbe jön.
Ma nem írok Tominak, mert 3-án megyek tetováltatni, és azután az edzéssel várni kell (minimum) 5 napot (de én érzem) a tetkós csaj szerint, de azt is mondta, hogy majd személyesen megbeszéljük  ezeket.

Oké, elment a kedvem a bejegyzésírástól, folyt. köv. majd.
Puszi.